FÉNYJELENSÉGEK

E felejthetetlen nyári esték egyikén a Szűzanya azt mondta a gyermekeknek, hogy jöjjenek valamivel éjfél előtt egy meghatározott helyre a Podbrdón. Teljesítették is a kí­vánságot, mintegy negyven családtag és jó barát kíséretében. Mindannyian mezítláb mentek a köves út ellenére. Amikor odaértek a megbeszélt helyre, letérdeltek és elkezdtek imád­kozni.Egyszerre csak megnyílt az ég, nagy fényesség áradt az egész hegyre,
a gyermekek irányába pedig valamiféle gömb ereszkedett lefelé, ami sok ezer apró csillagra hullott szét, mi­előtt a földet érintette volna. A világosságot sokan látták, még a falu másik szélén is. Ez az éjszakai jelenés negyven
percig tartott.

A NAPCSODA

Egy másik alkalommal a késő délutáni órákban a za­rándokok százai néztek a napba, s minden oldalról izgatott felkiáltás hallatszott:

- A nap, a nap, nézzétek a napot!

Szabad szemmel lehetett a napba nézni, sokkal nagyobb volt a szokásosnál, teljesen fehér és világos, és saját tengelye körül forgott, először jobbra majd balra, és hintázott. Azután valamiféle fényhullámok törtek ki belőle, amelyek egyre szé­lesedtek. Utána igen fényes fehér sugarak jelentek meg, s amelyek fokozatosan hosszabbodtak. A sugarak egy része el­tűnt az égen, másik részük a föld felé irányult, de mielőtt föl­det
ért volna, megtört, és egyenesen a templom felé haladt. A zarándokok megijedtek a fény erejétől, térdre estek és imádkozni kezdtek. Ezek után már csak a nap látszott, amelyet vö­rös gyűrű vett körül, s amely néhány pillanat múlva arany­gyűrűvé vált. Aztán pedig hirtelen minden visszatért a régi mederbe, és ismét nem lehetett többé a napba nézni.Mihelyt megszűnt a vízió, valaki felkiáltott:

- Nézzetek a keresztet a Križevacon!

A kereszt körül valami vöröses köd gomolygott, amely szív alakúvá vált, s a közepén látszott a kereszt. Ez a piros szív lassan leereszkedett a keresztről a hegy tövébe, majd új­ra felemelkedett, és átkarolta a keresztet. Néhány másodperc múlva a szív a Szűzanya alakját vette fel, aki széttárt karok­kal, kissé meghajolva állt. Az egybegyűltek mellett ezt fra Stanko Vasilj és fra Janko Bubalo, két öregebb ferences is lát­ta, s erről írásos jelentést is tettek.

Azokban a napokban, amikor "a menny a földön járt", sokak azt mondták, hogy hatalmas fénygömböket látnak. Janko bácsi is elmondta, hogy ő személyesen, a házbe­liek mind, és a szomszédok is éjfél előtt egy nagy fénygömböt láttak, amely a jelenések színhelye fölött nyugodott hosszabb ideig. Anica nagyanyó viszont azt mesélte, hogy egyesek ezt láttak, mások amazt, egyesek angyalokat, mások gömböket, ő meg szegényke semmit sem látott, csak a Szűzanyát meg a karján ülő Gyermeket.

A szóbeli tanúságok mellet vannak a jelenségről fényké­pek is. Doktor Skritek Pozegáról érkezett és
éppen a jelenés hegyét fényképezte. Több képet készített különböző nézőpont­ból. Amikor előhívta a filmet, az egyik képen a táj helyett egy nő sziluettje, pontosabban egy fátyollal letakart nő profilja látszott. Számára és családja számára ez olyan jel volt, amely arra ösztönözte, hogy megtérjenek, és intenzívebben éljék kereszténységüket.

Egy Sima nevű asszony elmondta, hogy egyszer a határban a szőlőskertjét gyomlálta, s amikor felegyenesedett, tőle mintegy száz méterre ott áll a Szűzanya. Odaszaladt, hogy jobban lássa, de amikor közelebb ért megállapította, hogy csak egy kiszáradt nyárfáról van szó, amelynek fehér kérge a jelenésre emlékeztette a távolból. Megértette, hogy csak kép­zelődik, ami nem is csoda, hiszen dolgozgatva az volt a kíván­sága, hogy bárcsak ő is láthatná a Szűzanyát, s maga elé idéz­te alakját. Amikor ezt elmesélte, hozzátette:

- Nem sajnálom, hogy hittem, és azt sem bánom, hogy nem láttam a Szűzanyát. Nekem sokkal fontosabb az, amit a szívemben átéltem azokban az első napokban. Senki sem tud­ja bemagyarázni nekem, hogy nem történt semmi. Falunk ha­tárában a mennyország jelent meg a földön. A szívem felujjon­gott, valami melegség, kedvesség töltött el állandóan. Üldöz­tek bennünket, megfélemlítettek, de mi mindannyian olyan biztosnak éreztük magunkat, mint a kisgyermek anyja ölén. Mirjanám, ha te itt lettél volna azokban az első napokban! Az emberek éjjel nappal ott haladtak el a házunk előtt, s mentek fel a Križevacra, imádkozták a rózsafüzért és Máriás éneke­ket énekeltek. Százak éjszakáztak a mi házunkban. A népek jöttek mindenfelől, mi pedig úgy fogadtuk őket, mintha test­véreink volnának. Esténként alig vártuk, hogy a szentmisére mehessünk. Sohasem éreztem a fáradtságot. Mindenki vala­milyen jelről beszél. Minek nekünk nagyobb jel ennél az ir­datlan néptömegnél, amely immár húsz év óta télen-nyáron, napról-napra, szünet nélkül végig vonul utcáinkon.

MEDJUGORJE PORTÁL (részlet)